www.eremtar.eoldal.hu - Virtuális tárlatvezetés: Habsburg-Lotharingiai uralkodók pénzei 1892-ig

Virtuális tárlatvezetés: Habsburg-Lotharingiai uralkodók pénzei 1892-ig

Mária Terézia (1740-1780) és II. József (1780-1790) rendeletei a birodalmi pénzrendszer teljes egységét valósították meg. A Mária Terézia uralkodása alatt tervezett gazdasági, közigazgatási, katonai és kulturális reformok megvalósításához nagymennyiségű pénz kellett. A nemesfémkészletek elégtelensége miatt az állam réz aprópénzek (rézkrajcárok) és papírpénz kibocsátásához folyamodott. Ausztria és Bajorország 1753. szeptember 21-én pénzverési egyezményt (Münzkonvention) kötött, amely 1754-ben lépett életbe, s ezután a magyar pénzeket is a 24 forintos konvenciós pénzláb szerint verték. Az egyezmény kizárólag az ezüstpénzeket szabályozta a tallértól a 3 krajcárt érő garasig. A rendelkezés a címleteket, a súlyt, a finomságot, az átmérőt, és az egyéb technikai paramétereket is érintette. Az ekkoriban vert pénzeken 1804-ig az évszám mögötti X, azaz András-kereszt jelöli az adott érme konvenciós voltát. A szabályozás az éremképekhez csak irányelveket adott, minden ország maga választhatta meg, hogy mi szerepeljen pénzein, s ezek az érmék szabadon foroghattak a konvenció országaiban. Az egyezmény - rövid megszakítással - 1857-ig volt érvényben.

Aranypénzt csak kis mennyiségben vertek, mégpedig a körmöci dukátot 4 forint 30 krajcár értékben.

A régi magyar aranyforintot az ezüsttallér váltotta fel, 2 forint értékben. 1 forint 60 krajcárból állott.

A váltópénznek egy része ezüst, másik része réz volt. Ezüstből verték a 20, 17, 10, 5 és 3 krajcárosokat.

Rézből verték a magyar pénznek nevezett dénárt, amelyből 5 volt egyenlő 1 garassal,

valamint a lengyel eredetű polturát, amely fél garast ért.

A 30 krajcárosok - azaz negyed tallér - verése még 1739-ben elkezdődött.

Mária Terézia alatt megjelentek a 17 és 6 krajcáros billon pénzek is. Előbbieket nevezte a köznyelv máriásnak.

A leggyakoribb ezüst váltópénz a 20 krajcáros volt.

Az 1 és 1 /2 krajcáros rézpénzek veretését az 1760. október 27-i császári pátens rendelte el az aprópénzhiány ellensúlyozására. Erre azért volt szükség, mert a jó minőségű pénzt a tilalmak ellenére is külföldre vitték, és rosszabb minőségűt hoztak be. A lakosság kezdetben bizalmatlanul fogadta a rézpénzeket, de aztán fokozatosan a mindennapi élet részévé váltak. Rézpénzeket Körmöcbányán, Szomolnokon, Nagybányán, Oravicabányán és Gyulafehérváron készítettek.

A birodalom pénzügyi egységesítése 1766-ban tovább folytatódott. A hagyományos verdejegyek helyett a birodalom szempontjából fontosági sorrendbe állított verdék ábécé-rendben kapták betűjelüket, ami ettől kezdve verdejegyül is szolgált. Az A-t Bécs kapta, a B-t Körmöcbánya, a C-t Prága. Gyulafehérvár jele E, Nagybányáé pedig G lett. Csak a rézpénzeken maradhatott meg Szomolnok régi jele, az S. Az ábécé szerint jelölésrendszer a kiegyezésig volt érvényben.

II. József uralkodása alatt, 1786-ban megszüntették a 990 ezrelékes finomságú magyar aranyforintok verését Körmöcbányán: helyettük 23 karát 8 gren finomságú aranyból császári aranyakat kezdtek verni. 1795. április 20-án rendelték el a 12 és 6 krajcáros rézpénzek verését, és 1816-ig a rézpénzek különböző fajai voltak forgalomban. 1802-ben lépett életbe a bécsi valuta, 1 forint = 24 krajcár értékkel. Csak 1816-ban tértek vissza a konvenciós pénzlábra (1 forint = 60 krajcár). 1816-ban új, negyed-, fél- és egykrajcáros rézpénzeket vertek. Ezek 1852-ig maradtak forgalomban.

A XVIII. században két magyar főúr, Eszterházy Miklós és Batthyány Károly saját pénzverési jogot kapott az uralkodótól. A kezdetben személyre szóló jog később öröklődött. A joggal Eszterházyn és Batthyány Károlyon kívül Batthyány Lajos élt még. Az általuk vert, törvényes fizetőeszköznek minősülő pénzek azonban nem pénzforgalmi, hanem reprezentációs céllal készültek.

Batthyány Károly herceg 1764-ben kapta meg a szent birodalmi hercegi címet, a Habsburgokért tett 50 éves szolgálataiért. Még a cím elnyerésének évében pénzt veretett. Az 1764-1770 között vert pénzek a bécsi pénzverdében készültek. Díszes tallérján a következő körirat olvasható: Batthyány Károly a Római Szent Birodalom hercege, Németújvár és Siklós örökös grófja, aranygyapjas lovag, Vas vármegye örökös-, Zala vármegye valóságos főispánja. A peremirat: FIDELITATE ET FORTITUDINE - hűséggel és bátorsággal.

II. Lipót (1790-1792) rövid uralkodása alatt a pénzverésben semmilyen újítást nem vezetett be, minden verete Bécsben készült.

II. Lipót, majd utódja I. Ferenc (1792-1835) uralkodása alatta birodalmi egységesítés jegyében a magyar éremképű tallérokat A verdejeggyel Bécsben verték. A vezető magyar verde azonban továbbra is a körmöcbányai maradt.

1807-ben nagy méretű, gyenge kivitelű, vörösrézből készült "kongó" 15 és 30 krajcárosok jelentek meg. Feliratuk (WIENER ST/BANKOZETT/THEILUNGS/MÜNZ. Z, azaz Bécs Városi Bankjegy váltópénze) szerint, s funkciójukat tekintve ezek a papírpénzek csoportjába tartoztak. Bevezetésük a bankjegyekkel ellentétben nem váltott ki tiltakozást, de néhány év múlva már ellenezték a forgalmukat. 1811-ig verték ezeket a rézkrajcárokat változatlan évszámmal.

A XIX. század első felében Magyarországon az uralkodó címlet még a tallér volt, melynek éremképét a különböző éremegyezmények egységesítették. I. Ferenc ideje alatt a pénzek előlapjain az uralkodó portréját, hátlapjain pedig a Patrona Hungariae-t láthatjuk.

V. Ferdinánd (1835-1848) újítások nélkül folytatta elődei pénzverését, azonban náluk kevesebb pénzt bocsátott ki, rézpénzt pedig egyáltalán nem veretett.

Az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc hozta létre az első felelős minisztériumot és ennek keretében az önálló magyar pénzügyigazgatást és pénzkibocsátást. Bár a papírpénzek bonyolították le a pénzforgalom nagyobb százalékát, Kossuth fémpénzek verését is elrendelte. A magyar történelemben először magyar nyelvű feliratok kerültek az érmékre, és azokon a birodalmi besorolás helyett ismét a hagyományos magyar verdejegyeket alkalmazták. Aranyból a dukát volt az egyetlen címlet, előlapján - a birodalmi veretekhez hasonlóan - V. Ferdinánd egész alakos képével, hátlapján Szűz Máriával és a kis Jézussal.

A király a detronizáció után már nem került fel a szabadságharc pénzeire.

Ezüstből 20, 10 és 6 krajcárosok készültek, a magasabb címletű pénzeket V. Ferdinánd portréja díszíti.

Rézből 3 és 1 krajcárosokat vertek magyar címerrel.

A fémpénzek azonban hamar eltűntek a forgalomból, és azokat csak papírpénzekkel tudták pótolni, miközben a lakosság csak az ezüstpénzben bízott.

Ferenc József uralkodásának korai szakaszában az ezüst alapú pénzrendszer konvenciós értékű pénzeit verték egészen 1857-ig. Arany, ezüst és rézérmék készültek ekkor még a Mária Terézia uralkodása idején megállapított 280.64 gramm súlyú bécsi márkán alapuló pénzláb alkalmazásával.

Ausztria a vámegyesülésbe (Zollverein) tömörített német államok és Luxemburg szövetségéhez csatlakozott 1857. január 24-én. Ekkor megállapodtak az egységes pénzláb alkalmazásában. 1857-től Ausztria arany 1 és 1/2 koronát, illetve Vereinthalert vert a megállapodás alapján. A birodalmon belüli pénzforgalom szabályozására császári rendelet alapján bevezették az osztrák értékű forintrendszert 1857. szeptember 19-én. Arany dukát, ezüst 2 és 1 forintos, 1/4 forintos és 5 krajcáros érméket vertek. Rézből 4, 1 és 5/10 krajcárosok készültek. A decimális rendszerre való átállással 1 forint értéke 100 krajcár lett (a korábbi 60 krajcár helyett).

Az 1867-es kiegyezésben a felek külön kimondták, hogy a magyar pénz egyenlő az osztrákkal. Bevezették az osztrák-magyar forintot. Ez először fémpénzként jelent meg. Magyarországon 1867-től kezdve az osztrák forint (németül gulden vagy florin) magyar nyelvű felirattal ellátott nemzeti változatát verték.

Ettől kezdve ismét a hagyományos magyar verdejegyek utaltak a verés helyére. A K.B. Körmöcbányát, a GY.F. pedig 1871-ig Gyulafehérvárt jelölte.

A kiegyezés utáni időszakban jutott az immár független osztrák és magyar állam abba a helyzetbe, hogy előkészíthesse az aranyvaluta bevezetését. Az ezüstvalutájú Osztrák-Magyar Monarchia szigetként terült el a korabeli aranyvalutájú Európában. A Monarchia és Franciaország között 1867-ben szerződés született arról, elfogadják egymás pénzeit, és a Monarchia lépéseket tesz a Latin Éremuniónak megfelelő tiszta aranyvaluta bevezetésére. Ennek érdekében megkezdődött a hátoldalon – a térség történetében szokatlan módon – mindkét címletet feltüntető pénzek verése. Ausztriában a bécsi, Magyarországon a körmöcbányai verde 1870 és 1892 között, valamint a gyulafehérvári verde 1870-ben és 1871-ben állított elő a Latin Éremunió pénzlábához kapcsolódó, 90% aranyat tartalmazó pénzeket, 8 forint = 20 frank és 4 forint = 10 frank címletben. Ezek az Osztrák-Magyar Monarchiában forogtak a korona bevezetéséig.

1892-ben Wekerle Sándor pénzügyminisztersége alatt történt meg az áttérés az aranyvalutára. (1 kg arany = 3280 korona, 1 korona = 100 fillér) A századforduló és századelő címletei: bronz 1 és 2 fillér, nikkel 10 és 20 fillér, ezüst 1, 2 és 5 korona, arany 10, 20 és 100 korona. Az első világháborúban a hadiipar szükségletei miatt a bronzot és a nikkelt kivonták a pénzverésből, helyettük acélt használtak.

A pénzek sajátos csoportját képezik a jubileumok alkalmából készített veretek. 1896-ban a honfoglalás ezredik évfordulójára, a látványos millenniumi eseménysorozat keretében jubileumi ezüst 1 koronást vertek, hátlapján a honfoglalási jelenettel.

TEKINTSÉK MEG ALÁBBI KÉPES KATALÓGUSAINKAT! >>>>>>>>>>>>>>

Online:	1
Összes:	273009
Hónap:	1960
Nap:	97

Virtuális tárlatvezetés: Habsburg-Lotharingiai uralkodók pénzei 1892-ig

Cikkek

5., KÉPES KATALÓGUS - FERENC JÓZSEF>>>>>

1., KÉPES KATALÓGUS - MÁRIA TERÉZIA>>>>>

2., KÉPES KATALÓGUS - FŐÚRI MAGÁNPÉNZEK>>>>>

3., KÉPES KATALÓGUS - II. JÓZSEFTŐL V. FERDINÁNDIG>>>>>

4., KÉPES KATALÓGUS - AZ 1848-49-ES SZABADSÁGHARC PÉNZEI>>>>>

Profilkép

Menü

Képgaléria

Utolsó kép

Kedvenc linkek

Keresés

Archívum

Statisztika